NISSAN BLOG

Bevezető

A koreai ginzeng gyökér régóta egy titokzatos keleti gyógynövényként van elkönyvelve. Ezért, a ginzeng nem is volt fontos kereskedelmi áruja Joseonnak egészen a 18. századig. Ugyanakkor a koreai és a külföldi piacok növekvő kereslete miatt a természetben előforduló ginzeng veszélyeztetett lett és a magánszektor egyre jobban érdeklődött a ginzeng kereskedelem iránt. Ennek eredményeképpen, a 18. század közepén a ginzeng termesztés elterjedt. A termesztett ginzenget vörös ginzenggé gőzölték és szárították, hogy gyógyszerként használhassák. A vörös ginzeng hihetetlen népszerűségnek örvendett Kínában, 1797-ben állami szinten is elismert lett a ginzeng kereskedelem Korea és Kína között. A ginzeng innentől fogva áttörést jelentett az új nemzeti erőforrások teremtésében.  

Link: http://www.korea2go.com/

Eredet és átalakulás

Amikor a koreai állam hivatalosan is kereskedett a vörös ginzenggel akkor ‘Posam(包蔘)’-nak vagy ‘Sampo(蔘包)’-nak hívták. Ezzel utalva a kereskedelmi fizetségek jelentésére, amit a Chosun kormányzat elfogadott. A Joseon dinasztia kezdetén a hírnökök vittek magukkal valamennyi ezüst pénzt, hogy költségeiket fedezzék és kereskedni tudjanak. Az ezüst pénzt ezután felváltotta 10 csomagnyi ginzeng, majd a Ming dinasztia idején a 80 csomagnyi ginzeng.  Ezt a csomag ginzenget hívták Palponak. Ez a Palpo volt átválta ezüst pénzre. A nem Palposzerű kereskedelmi fizetőeszközöket amit a helyi vagy a nemzeti kormányzat használt ‘Byeolpo(別包)’-nak vagy ‘Külföldi (包外)’-nek hívták. Ezért a ginzeng(包蔘) és a sampo (蔘包) is a koreai vörös ginzenget takarja, mint hivatalos export termék.

Link: http://www.korea2go.com/

A koreai vörös ginzeng kereskedelmének természete háromszor változott meg jelentősen. Egy bejegyzés szerint augusztus elsején a Seungjeongwon naplóban (Cheoljong király második évében), a ginzeng kereskedelem a minisztérium anyagi helyzetének stabilizálására szolgált. Ugyanakkor azóta a vörös ginzeng kereskedelme az Uiju és a Kaesong kereskedők számára központi árucikk volt. A végén a vörös ginzeng kereskedelmi adójában a politikai erők a nemzeti bevétel növelésének lehetőségét látták. 

A Chosun kormány posami kereskedelmi kapacitás 40 000-re növekedett 1847-ben, mindössze 50 év alatt. Azóta a ginzeng kereskedelmének mértéke 20 000 geun(ősi koreai mértékegység)-re nőtt. A koreai kormány 200 000 nyangnyi(nyang, egy régi koreai fizetőeszköz) vörös ginzenget várt. 

forrás:『Daecheong Trade History Research in the Late Joseon Dynasty』 (Cheol-sung Lee, National Academy of Sciences, 2000)

Link: http://www.korea2go.com/

Ezen felül, a “Possam Arbors”(1797), az 1847-es Possam egyezmény, az 1851-es új Possam egyezmény és a Possam családi záradék(1857) amiket a koreai kormány adott ki, hogy szabályozza a koreai vörös ginzeng kereskedelmét és adókkat vessen ki rá.  Többféle dologról szólnak ezek, mint például a ginzeng termesztéséről, kezeléséről és az adók mértékéről. Az 1857-es Posam családi záradék amit a Joseon kormány adott ki, ami kimondja, hogy a ginzengből származó adók milyen formában elkölthetőek a kormány számára,amik az egész társadalom számára hasznosak. Ennek eredményeképpen Daewon-gun képes volt a hadsereget erősíteni és Ganghwa provinciát fejleszteni. 

Link: http://www.korea2go.com/  

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat